Fejezetek Lily és Sofie üzeneteiből (6)
Azzal a jövevény gyors léptekkel elindult visszafelé, az étkezőkocsi ellenkező végéhez, majd eltűnt az ajtó mögött. Többé nem bukkant elő. J. és S. némán nézték, ahogy távozik, majd kezükben a tablettákkal visszaültek egy asztalhoz. A vonat gyorsan haladt keresztül a lakatlan, fehér tájon.
A két utazó értetlenkedve kérdezte egymástól, hogy ki lehetett ez az idegen és vajon honnan ismerheti őket, vagyis honnan értesült a munkájukról. Találgatásaikkal nem jutottak kielégítő válaszhoz, korábban egyikük se hallott M. B. moszkvai zeneszerzőről, és F. professzor sem említette, hogy kísérőt kapnának az útjukhoz.
A vonaton többé nem látták, pedig arra gondoltak, hogy felkeresik őt és meghívják egy italra, majd hosszabban elbeszélgetnek vele közös érdeklődési területükről, de ebben sem a kalauz vagy a pincér, de még a többi utas sem tudott segíteni, miután a megfelelő kérdéseket feltették nekik. Egyszerűen nyoma veszett új ismerősüknek és azt tervezték, ha megáll a vonat, majd az állomáson még körbenéznek, mert ott azért még megtalálhatják.
A világhálón kutatva több érdekes dolog is kiderült róla. Egyrészt művei nagyon is ismertek voltak és tényleg játszották őket Moszkvában. Ami viszont különösen furcsa volt számukra, hogy minden forrás szerint a zeneszerző M. B. már több mint tíz éve halott volt. Először arra gondoltak, hogy valaki kiadta magát ennek a korábban matematikából is doktorált, valami mérgezés vagy drogfogyasztás miatt meghalt egyetemi tanárnak, aki élete utolsó évtizedében nemcsak a zeneszerzéssel, de a tanítással is felhagyott. Viszont aggasztó volt, hogy azokon a fotókon, amiket találtak, látszólag ugyanaz az ember szerepelt, mint akivel az étkezőkocsiban megismerkedtek. J. és S. nem tudta hova tenni ezt a hasonlóságot. Arra tippeltek, hogy M. B. egyik fiával vagy közeli rokonával találkozhattak valójában.
Az orosz csoportnak is küldtek egy levelet még út közben erről az esetről, hátha ők többet tudnak náluk, de Moszkváig nem kaptak rá választ.
„És mik ezek a tabletták?”
„Fogalmam sincs. Nem tetszik ez a dolog. Mit jelentsen az, hogy be fogjuk venni, mert nincs más választásunk?”
„Nem tudom, miért kéne nekünk ezeket bevenni. Senki nem kényszerít rá. Én nem fogom ezt lenyelni, az biztos.”
„Azt mondta, ha bevesszük, reprodukálhatóvá válnak a tünetek.”
„Ki tudja, mi lehet ez. Én azt javaslom, hajítsuk ki az ablakon!”
„Én is bízom a szabad ítélőképességemben, és inkább kihagynám. De gondoljuk végig ki lehet ez a figura! Semmiképp sem az, akinek kiadja magát.”
„Az igazi M.B. már 13 éve halott.”
„Igen, de te is láttad a fotókat. Nem lehet egy egyszerű idegen. És többet tud a munkánkról, mint amit itt a kocsiban tőlünk hallhatott volna, ha értené is a nyelvünket. Szerintem ez egy orosz tréfa lesz. A moszkvaiak így próbálják üdvözölni új eredményeinket. Biztos kíváncsiak, mit tennénk, ha találkoznánk azzal, aki az üzenet írójaként mutatkozik be nekünk.”
„Tréfának elég furcsa és nem éppen egyszerű. Persze megengedhetnék maguknak, de nem gondolom, hogy éppen egy ilyen vicc lenne a telitalálat. A másik, hogy én akkor sem csinálnék magamból kísérleti alanyt, ha a mi laborunk állna elő egy hatásos tablettával és nem egy idegen próbálná rám sózni a szereit. ”
„Te nem vagy kíváncsi az üzenetre? Én biztos elolvasnám, ha az orrom alá dugnák.”
„De igen, viszont abban is biztos vagyok, hogy egy tabletta kevésnek fog bizonyulni ehhez.”
„Igen, említett is egy koncertet a mi kis dílerünk. Vár minket két belépő. Mindenesetre kedves gesztus tőlük."
„Ez nem F. professzor ötlete, az biztos. Ő nem szereti a mellébeszélést. Különben is, még a zenével együtt is kevés.”
„Nem hívod fel F.-et? Gyorsabban kiderülne, miről van szó.”
„Jó, rákérdezhetek. De előtte kidobom ezt vackot…”
S. félig felállt, lehúzta a vonat ablakát és egy mozdulattal áthajította rajta az apró tablettát, ami azonnal eltűnt a fehérségben.
„…Csak hogy biztos legyek abban, hogy én döntöm el, mi az, amit beveszek vagy nem veszek be.”
J. mosolygott.
„Látom nagyon megérintett ez a szabad választás téma.”
„Nem szeretem, ha valaki ilyen határozott az én fennhatósági területemen belül. Ebben az esetben igenis volt választási lehetőségem.”
„Pedig e szerint az M. B. szerint elkerülhetetlen volt, hogy bevedd. Most hátha lemaradsz valamiről.”
„Ha a moszkvaiak viccelődnek, majd azt mondjuk nekik, hogy én bevettem. Csak hogy mulatságosabb legyen az egész.”
„Jó, csak tudják miről van szó.”
„Te mihez kezdesz a tieddel?”
„Majd megmutatom nekik, hogy én képes voltam nem bevenni.” Mosolygott J. majd hozzátette, hogy ő kíváncsi és kicsit jobban megvizsgálná, mit is kaptak különös útitársuktól. Azzal zsebre vágta a saját adagját.
...
