Fejezetek Lily és Sofie üzeneteiből (3)
Az a valóság viszont sokáig egészen valószínűtlennek tűnt. Korábban nem tudták leírni igazi természetét, mert nem ismerték elemi összetevőit és nem tudták megfigyelni a fizikáját. A tudomány ma máshogy látja az egészet. J. látogatása a tudósoknál pedig segített annak megértésében, hogy mennyire áll kapcsolatban az egyes hétköznapi ember egy ilyen világhoz. Míg a hivatalosan feljegyzett szinten egy feliratkozással nagyságrendileg ezernyi olvasatlan üzenet kötötte össze J. munkáját a munkatársakéval addig a későbbi vizsgálat rámutatott arra, hogy az ilyen üzenetek száma már egymillió lett, vagyis exponenciálisan növekedett, ha egy újabb maszk került bele kerülőutakon a játékba. A felhőkarcolóban tett látogatás pedig a legbiztosabb módja volt a kerülőutak bejárásának. A kapcsolatok számának és az üzenetváltásoknak a leírása egy különleges naplózási eljáráson alapult, ami monitorozta és tárolta az eszközhasználatokon keresztül megvalósuló műveletvégzést az épület közelében. A maszkok a várakozásoknak megfelelően hatékony eszközöknek bizonyultak az élet minden területén. Sokan, köztük J. is, egész nap viselték, hogy elérjék az optimális kihasználást és megtérüljön a befektetett energia. Az egyetemi munka külön megkívánta és előírta a használatát. Persze voltak alig, vagy csak nehezen viselhető darabok is. Tulajdonosuk viszont minden esetben meg volt győződve a praktikusságukról, miközben nem tehetett mást, ha törvényesen dolgozott, hogy egész életén át azt a maszkot viselje, amit első húsz évében valamikor megtalált. Ez súlyos deformációkhoz is vezetett egyeseknél. A baleseteket sokszor a lehetetlenül felépített és nehéz álarcoknak tudták be. Öngyilkosság viszont csak a legritkább esetben történt a szerencsétlenül kialakított maszkok miatt. A játék megfelelően kompenzálta és jutalmazta az ilyen eszközök tulajdonosait, akik újabb fejlesztéseket írtak a segítségükkel megvalósuló forgatókönyveikbe.
A legjobb díszítésnek nem a historizáló ornamentikák bizonyultak, hanem a jelentés nélküli vonalakkal, esetlegesnek tűnő görbékkel látható addíciók. Ez egyszerű esztétikai választás volt csupán, a történeti és fizikai funkciókat semmivel sem befolyásolta. Különös meztelenséget jelentett, ha valaki az álarca nélkül jelentkezett a feladatokra. Voltak azonban maszkok, amik épp ezt a maszknélküliséget próbálták imitálni többé-kevésbé és messziről nézve sikeresnek tűnő műanyag biológiai realizmussal. Az álarcok halmozása ritka volt. Minden esetben meg lehetett különböztetni a genetikailag módosított és a korai, digitálisan átírt arcokat egymástól.
J. is generáloztatta eszközét, mielőtt meglátogatta volna tudós kollégáit. Az egyetem S. segítségével kapcsolatban állt a kutatás vezetőjével, aki a moszkvai egyetem professzora volt. J. S. tanítványa volt és ketten korábbi moszkvai útjuk során többször is találkoztak vele. A téli napokban, egy hideg vonaton érkeztek a városba. A jármű belsejében, a vagonok dohányzó részében ugyanaz a csillogó hó fehérlett, ami a kinti táj fenyveseit színezte világosra. A ajtók résein beömlő levegővel érkezett ez a csapadék, ami megnehezítette a kényelmes utazást.
Az étkezőkocsi szinte üres volt, mikor délelőtt J. és S. egy tea mellett átnézték vázlataikat. Még otthon felkészültek a tárgyalásra, ami később újra összekapcsolta az eddigi eredményeket. Egy másik utas volt mindössze a társaságuk, aki egy orosz magazin lapozgatása közben lopva fel-fel pillantott a küldöttekre, de az elején még különösebb érdeklődést nem mutatott J. és S. munkája iránt.
"A moszkvaiaknak még tavaly elküldtük a kódokat. Azóta jobban haladnak a fejlesztéssel, mint mi. A látogatásunk egyik célja, hogy ezt a lemaradást behozzuk valamennyire."
"Ezek szerint a mi új eredményeink nem fognak meglepetéseket okozni nekik?"
"Ezt még nem tudhatjuk. Ez lesz az első eset, mikor mindketten találkozunk F. professzor úrral. A te terved J., mindenképp újdonság lesz a számára."
"Pedig ez a darab közvetlen folytatása lesz annak a mezei sornak, amivel az előző kutatásokra is felvételt nyertem."
"Épp ezért vagy most itt te. Jól ismered a kutatás kezdeti szakaszát. Szinte ezen nőttél fel."
"Igen, de mindketten tudjuk, hogy a kezdetek még korábbra nyúlnak vissza. Én is csak csatlakoztam hozzátok."
"Mint mindenki más ebben a társaságban. Még én se tudom pontosan mikor kezdtek el erre a területre fókuszálni. Nincsenek hivatalos feljegyzések."
"Igen, én is úgy értesültem, hogy már évtizedekkel ezelőtt voltak próbálkozások a bizottságban, de valahogy az időráfordítás még kevésnek bizonyult."
"Az elején még sokkal több időt töltöttek el az előkészületekkel, mint most a tényleges fejlesztéssel. De ez sok más területen így történik."
"Néha úgy érzem, kezd megszűnni számomra ez a sok más terület..."
"Igen, ez a folyamat feleslegessé teheti a többi konstrukció megírását."
"Valójában én is ezért csatlakoztam hozzátok. Remélem egyszer sikerül majd bejárni az egész felhőkarcolót."
...
